Helló

Szijjasztok biztos ki vagytok rám akadva amiért már több mint egy hónapja nincs új fejezet.Sajnos teljesen elment az ihlet.Nem tudok mit írni főleg TVD-vel.Egy kicsit most kiuntam a sorozatból.Nem nem utáltam meg csak már annyira hú de nagyon nem rajongok érte.Most másért rajongok nagyon.Gondoltam arra hogy ezt a blogot folytatom azzal de nem biztos hogy mindenkinek tetszene meg már amúgy is van 3 azzal kapcsolatos blogom.Még van 2 ok amiért nem tudok frisselni: 1; Iskola!Mindenki tudja hogy jön az év vége én pedig most vagyok 7-es ami azt jelenti hogy az év végi jegyem beleszámít a felvételimbe. 2;Sok blogom van!Most így a végén rájöttem hogy hülyeség volt egyszerre ennyi blogba belekezdeni.Sok helyre már régen tettem frisst és sajnálom.De ha meg bezárom sokan megharagudnak rám ezért nem tudom eldönteni mi legyen ezzel a bloggal.Kiteszek oldalra 2 szavazást ezzel kapcsolatban és majd ahhoz viszonyítva döntök.Még egyszer bocsánat!
Puxy: Bíía

4.fejezet A bál

Szijajsztok itt az új fejezet remélem tetszik és bocsyka a csúszásért.Puxy : Bíía

Elena


Otthon rögtön levettem magam az ágyba.Nem tudom merre mehetett Melissa de gondolom reggel úgy is észre veszi hogy nem otthon van.Épp menni akartam lefeküdni mikor csörömpölést hallottam.
-Ó jesszus Billy.Megijesztettél.- mondtam mikor megláttam a konyhát ügyködő Billy-t.
-Bocsi.Kész a felújítás belülről remélem megfelel de tudod hogy kiismertelek az elmúlt 60 évben.- mondta mosolyogva majd elment.Visszamentem a szobába de az ágyon egy nem várt meglepetés várt.
-Damon?Te mit keresel itt?- kérdeztem majd előttem termett.
-Sajnálom.- mondta szomorúan.
-Mégis mit?- kérdeztem de nem mondott semmit csak megcsókolt.Még mindig olyan volt mint régen lágy és szenvedélyes.Ez esett a legjobban nekem ennyi év után.Majd elvette fejét és a szemembe nézett.
-Jó éjszakát- mondta Damon majd kisuhant az ablakon.Köpnyi nyelni sem tudtam a történtek után csak levetettem magam az ágyra és mosolyogva a plafont bámultam.Majd nem sokkal később elaludtam.
Reggel arra keltem hogy valaki ébresztget.
-Jó reggelt álomszuszék.- mondta Melissa.
-Te hova tűntél tegnap?- kérdeztem dühösen.
-Nem tudom.Részeg voltam és elmentem.- mondta mosolyogva.Én fogtam magam és elmentem felöltözni.Majd mikor kész lettem elindultam a Grillbe reggelizni valamit jobban mondva valakit.Mikor beértem szerencsémre Damon egy pasassal éppen kortyolgattak egy pohárt wisky-t.Ügyet sem vetve rá mentem tovább hogy kiszemeljem mai áldozatomat.Meg is találtam.Egy szőke fiú viszonylag izmos és helyes.Egy másik fiúval ült egy asztalnál és nagyban vihorásztak majd odamentem hozzájuk.
-Sziasztok.Remélem nem zavarok de új vagyok és kéne egy kis segítség.- mondtam kedvesen hízelegve mire a 2 fiú elmosolyodott.
-Persze Jhon vállaja csak nekem mennem kell.- mondta pont az akit kiválasztottam és elment.Nem baj megteszi ez is.
-Akkor mit szeretnél tudni?- kérdezte majd megfogtam a karját és vonszolni kezdtem.Melőtt kimentem volna egy pillantást vetettem Damon-re aki féltékenyen nézett rám.Elvittem a fiút jó messze majd egy sarokban megállítottam és a falnak vágtam.Vámpírsebességgel előttem teremtem és elkezdtem szívni a vérét.
-Bravó.- jött hátulról a hang taps kíséretében.
-Mit akarsz Damon?- kérdeztem véres szájjal és még vámpír képemmel.
-Téged.- mondta és vámpírsebességgel előttem termett.
-Tudod ez nem így megy.- mondtam.
-Nem régen nem így ment.Most így megy.- mondta mosolyogva.- Amúgy is mit vársz tiszte vér a szád.Melyik vámpír nem akarná lenyalni onnan?- mondta gúnyos félmosollyal.
-Az olyanok akik tudnak uralkodni magukon.- mondtam majd hátrébb léptem.
-Te sem tudsz ha csak így a Grill-ből mindenki szeme láttára kihozol egy fiút akit később elfogyasztasz.Te leszel az első számú gyanúsított a Seriff előtt.- mondta.
-Már egy ideje benne vagyok a szakmában.Szerinted csináltam volna ezt ha tudom milyen következményekkel jár?- mondtam mosolyogva majd elsétáltam.
-Ma lesz egy bál.- kiáltotta utánam Damon amitől megálltam.
-Mi van vele?- kérdeztem hátra fordulva.
-Majd ott találkozunk szivi.- mondta majd vámpírsebességgel elszaladt.Elképesztő milyen nagyképű lett az évek során.Nem tudom elhinni hogy lett abból a szerelmemért mindent megteszek fiúból egy bármelyik csajért mindent megteszek fickó.Ha ilyen lett volna akkor biztos elbúcsúzhatott volna tőlem.Útközben csörgött a telefonom gyorsan felkaptam és Melissa beszélt vihorászva.
-Gyere megyünk vásárolni.Itt állok valami Flower Clothes nevű ruhabolt előtt.Gyere ide.- mondta majd letettem.Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a boltot amit meg is találtam.
-Na végre azt hittem már sose érsz ide na gyere keresgéljünk.- mondta majd a karomnál fogva bevonszolt a boltba.Én rögtön kiszúrtam egy piros gyönyörű szép estélyi ruhát amit azonnal megvettem.Melissa egy kicsit tovább kutatott de ő is hamar megtalálta a neki illő ruhát.Mikor kifizettük hazamentünk kisminkeltük magunkat megcsináltuk a hajunkat és indultunk is.A legutolsó bál amin voltam 1864-ben volt.Akkor ismerkedtem meg Damon-nel.Lehet ezért is lesz egy kicsit kellemetlen a dolog.Mikor bementünk mindenki minket nézett jobban mondva engem-Hát igen nekem is tetszett a ruha amit választottam.Az ajtóban a polgármester fogadott minket.
-Jó napot!Önök az új lakosok.- mondta mosolyogva a nő.
-Igen Elena Gilbert vagyok ő pedig Melissa Munroe.- mutattam a mellettem álló Melissa-ra.
-Gilbert?A Gilbert-ek valamilyen ágon rokonaink.Örülök hogy megismerhetem önöket.-mondta majd beljebb mentünk.Rengeteg embert volt a teremben.Alig lehetett látni valamit.Melissa rögötn a pezsgős pulthoz ment.
-Á-á!Melissa ha most lerészegedsz mindenki rólunk fog beszélni.És én azt nem akarom.- mondtam.
-Rendi csak egy kis pohárral.Azzal még te is fogsz.- mondta mosolyogva majd elengedtem a karját.Mikor elment észrevettem hogy Damon nagyon bámul majd közelebb jön hozzám.
-Valaki ma nagyon csinos.- mondta mosolyogva.
-Tudom nem kell hízelegni.
-Nem te hanem valaki.- mondta mosolyogva.
-Mit szólnál ha most leöntenélek pezsgővel?- mondtam undok arccal.
-Te mit szólnál egy tánchoz?- kérdezte mosolyogva.
-Majd ha meghalsz szivi.- mondtam majd hátat fordítottam neki de ő megfordított és csak pár milire volt egymástól a szánk.Egyszer csak elkezdett táncolni.
-Mondtam hogy nem táncolok.
-De akkor most mit csinálsz?- kérdezte mosolyogva.- Miért vagy Melissa-val?- kérdezte.
-Kiderültek dolgok.- mondtam majd ő értetlenül nézett rám.Húztam egyet a számon és elkezdtem mondani.-Emlékszel mikor az istálló előtt voltunk ő pedig odajött?
-Ó igen azt a napot nem lehet elfelejteni.-mondta mosolyogva amitől én is elmosolyodtam.
-Szóval azért lepődött meg azon hogy Gilbert vagyok mert ő is az.A szüleim házasságán kívül született eltitkolt lányok szóval a nővérem.
-Wow hát ez...nem is tudom ....nem semmi.- mondta mosolyogva majd megpörgetett.Ekkor egy barna hajú rám egy kicsit hasonlító lány jelent meg.
-Damon beszélnünk kell.- mondta majd Damonn aggódva nézett rá.
-Mi az?- kérdezte.
-Baj van.- mondta a csaj.
-Bocsi most mennem kell.- mondta a szemembe nézve majd elment.Nem tudom ki ez a csaj de ha Damon-re pályázik letépem a fejét.Gyorsan megkerestem Melissa-t akit hol máshol ha nem a pezsgős pultnál találtam.
-Gyere Melissa.- mondtam neki.- beszélnünk kell.
-Miért?Történt valami?
-Igen egy csaj szóval gyere.- mondtam majd hallásomra hivatkozva követtem Damon-ékat.Egy elhagyatott helyre értünk ahol ott volt Stefan is de a többit nem ismertem.Klaus-ról beszéltek hogy itt van és a csajt akarja akiről megtudtam hogy Elena-nak hívják.Egy kicsit NAGYON meglepett hogy úgy hívják mint engem.Mert lehet akkor Damon rajta vigasztalódott.Majd elindultak valamerre és mi elbújtunk.
-Nem értem Klaus rendes miért akarja a csajt?- kérdezte Melissa.Igen Klaus-t már ismerjük.Több mint 5 évig éltünk nála miután elköltöztünk pedig tartottuk a kapcsolatot és találkoztunk itt-ott.Nem értem miért kéne neki a csaj de ha ezzel lemászik Damon-ról akkor viheti.Kint úgy néztek egymásra mint két szerelmespár.
-Meg kell találnunk.- mondtam Melissa-nak majd beindultunk a terembe ahol pont szembe ütköztünk vele.
-Hölgyeim.Milyen csinosak ma.Rég találkoztunk.- mondta majd kezet csókolt nekünk.
-Igen régen.- mondta Melissa aki szinte a nyakába ugrott.
-Mit kerestek itt Mystic Falls-ban?- kérdezte mosolyogva.
-Hiányzott.- mondtam mosolyogva majd mögöttünk megpillantottam Damon-t ahogy nagyon figyel minket.
-Meghívhatlak titeket egy italra?- kérdezte mosolyogva amire mi igent mondtunk.Persze Melissa mi mást mondana.Melissa és Klaus karöltve mentek én pedig csak úgy mellettük.Damon nagyon figyelt engem és én is őt.Próbáltam valamit kivenni a tekintetéből de csak annyi jött le hogy érdekli valyon mi közöm van nekem Klaus-hoz.
-És meséljetek hol laktok?- kérdezte még mindig azzal a Klaus-os mosolyával.
-A régi Gilbert-házban.- mondtam.
-Ó az közel van a mi villánkhoz.Ha van kedvetek néha nézzetek át.- mondta majd lehúzta a pezsgőt és újért nyúlt.- Látom nagy figyel téged Damon Salavtore drágám mesélj.- mondta Klaus rám nézve.
-Mit meséljek?Nem is engem hanem téged néz.- mondtam majd Klaus elindult felé.Bevallom egy kicsit megijedtem.Épp ezért én is követtem őt.
-Mit bámulsz vámpír?- mondta Klaus a szemébe nézve.
-Mi közöd van neked Elena-hoz?- mondta Damon.
-Van közös múltunk.- mondta mosolyogva amitől Damon kérdően rám nézett.
-Klaus.- mondtam hogy figyelmeztessem ne hazudjon.
-Mi van én csak az igazat mondom.- mondta mosolyogva majd megragadta a nyakánál Damon-t amitől én megijedtem.
-Ne Klaus ne bántsd.- mondtam majd fogta lerakta és egy jó nagyot belerúgott.
-Látom több van köztetek mint némi szemkontaktus.Elena drága nem tudod ki a te nagy hős szerelmesed.- mondta majd elment.Úgy álltam ott mint egy szobor egyrészt mindenki minket bámult másrészt nem tudtam mit csináljak Damon-nel.Boruljak le hozzá és öleljem meg vagy várjam meg míg magától feláll.Inkább megvártam majd jó mélyen a szemembe nézett.
-Nem kellett volna megvédened.- mondta dühösen mintha haragudna azért amiért megvédetem.
-Most már ez is baj?- kérdeztem.
-Gyere hazaviszlek.- mondta majd megragadta a kezemet.
-Nem kell.- mondtam de ő csak húzott maga után.Majd beültetett a kocsiba és hazavitt.Vámíprsebességgel a kocsi másék ajtajához sietett kinyitotta nekem és kihúzott belőle.Kinyitotta az ajtót ami forcsa módon nyitv volt majd felvitt a szobámba és rögtön lecsókolt.
-Damon...- mondtam a csókjai közben.- Ne várj Damon!Ezt miért csinálod?- kérdeztem a szemébe nézve majd aranyosan ő is belenézett az enyémbe.
-Mert szeretlek.- mondta majd folytatta tovább és elkezdte kicipzározni a ruhámat addig míg mind a kettenmeztelenek nem lettünk és lehüppedtünk az ágyra......
 Elena Gilbert ruhája

Melissa ruhája  















Elena Sommers rihája                                                                                                  

Fontos!!

Szijjasztok!Mivel tudjátok hogy sok blogom van így mindegyiket beosztottam egy napra.Így néz ki:

• Hétfő:( nem sokára lesz egy új blogom amit be fogok nektek linkelni.Azt fogom ezen a napon írni.)
• Kedd:Maybe Love?
• Szerda:Nancy zűrös élete
• Csütörtök:Damon's and Elena' love
• Péntek:A szerelmnek ára van

Ez a menet csak szünet utántól szóval (nekem) Keddtől indul be (április 10.).Most még bármelyikre írhatok bármelyik napon.Az új blogom linkjét és információit nem sokára hozom.Puxy:Bííía

3.fejezet Visszatérés

Szijasztok itt van az új fejezet remélem tetszik majd.
Puxy: Bííía


Elena


Rengeteget  változott Mystic Falls azóta hogy elhagytam.Már szinte semmi sem marad meg a régi énjéből.Furcsa is így itt lenni.Melissa a régi Gilbert-házhoz fordult.Itt semmi sem változott még a ház sem.Csodálom hogy enni idő után nem bontották le.Lassan kinyitottam az ajtót és minden ugyanúgy volt mint amikor utoljára jártam itt.Csodáltam is hisz a szüleim és Jeremy még egy ideig itt lakhattak.
-Itt semmi sem változott szó szerint.- mondtam Melissa-ra nézve aki ugyanolyan meglepettséggel nézett körül.
-Itt valami nem stimmel.- mondta.
-Ezt hogy érted?- kérdeztem csodálkozva.
-Gondolom még éltek itt egy ideig a szüleid.Akkor miért van minden ugyanúgy?- kérdezte rám nézve.- Nézd!.- mondta és a kezébe vette azt a levelet amit 146 éve tettem le szüleim éjjeliszekrényére.- Még ki sincs bontva.- mondta és a levelet a kezembe nyomta.
-De ez hogy lehet?- kérdeztem értetlenül.
-Nem tudom de valami itt nem stimmel.- mondta komoly arccal.
-Figyelj az első hetet vagy lehet hónapot azzal töltsük hogy felújítjuk ezt a házat és berendezkedünk.Utána minden után utána nézünk.
-Rendben.- mondta és elkezdte tárcsázni a szokásos berendezési szakértőnket.Billy már nagyon sok éve segít nekünk a költözködésbe.Vámpír szóval neki nem furcsa ha látja hogy nem öregedünk.
-Nos körülbelül 2 óra mire ideér.Addig csináljunk valamit.- mondta Melissa majd felkapta a táskáját és kimentünk.Egy Grill nevű helyre mentünk ami régen nem volt ott.Mikor bementünk rengeteg ember nyüzsgött sok pincér és pultos.Még élő zenekar is volt.Odamentünk a púlthoz rendeltünk inni.A psas kért személyi igazolványt de egy kis igézéssel megoldottuk.


Damon


Mai napom is ugyanolyan unalmas.Az öcsikém megint falja barátnőjét szó szerint.Nem tudom ki lehet az a hülye aki vért ad a szerelmének azért hogy jobb legyen?Ezzel csak megint rászoktatja.
Lementem a nappaliba töltöttem magamnak egy pohár wisky-t és boldogan elkortyolgattam.Örömöm hamar elszállt mikor az öcsém és barátnője Elena bejött.Igen Elena-nak hívják.Ez egy kicsit nekem fura de nincs a csajban semmi extra.Igaz ha néha meghallom a nevét ő jut az eszembe de nagyjából túltettem magam rajta.
-Damon megkérhetnélek valamire?- kérdezte kedvesen az én nyálas öcsikém.
-Persze tesó elvégre ki tartozik kinek?- kérdeztem.Mindenki tudja hogy Stefan tett azzá ami most vagyok és ezért tartozik nekem csak nem tudom hogy.
-Damon fejezd be.- mondta egy kicsit megemelve a hangján.
-Mi az nálad csak nem vér?- kérdeztem majd vámpírsebességgel előtte termettem és kikaptam a kezéből majd elhúztam.- Fúj basszus ez bambi vér.- mondtam majd kiköptem.- Csak visszaszokni próbál valaki?- mondtam gúnyos mosollyal megkoronázva.
-A lényegre térnék ha megengeded.- mondta komoly arccal.Bár neki mikor nem az.
-Hallgatlak.- mondtam majd ránéztem.
-Van egy kis dolgom mára.Nem leszek itthon Elena-t pedig féltem Klaus-tól.Itt lesz ma szóval tartsd szem előtt.- mondta a szemembe nézve.
-Nagyon jól elszórakozunk majd.- mondtam Elena-ra nézve majd kacsintottam egyet.
-Damon.- mondta Elena.
-Mi az már viccelni sem lehet?- kérdeztem mosolyogva majd újabb pohár wisky-t töltöttem magamnak.
-Én elmentem.És Damon ezt ne vedd viccnek.- mondta mókus faló öcsikém és elszéled.
-Nos gyere Elena.- mondtam majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Mégis hova?- kérdezte aggódva.
-A Grill-be.Ric már vár.- mondtam majd kimentem.és Elena is követett.Beültünk a kocsiba és a Grill-be vettük az irányt.


Elena


-Na gyere menjünk haza fáradt vagyok.- mondtam a részeg Melissa-nak aki elég furán flörtötlt a pultos sráccal.- Melissa gyere már.- mondtam majd a kezénél fogva húztam.
-Hey állj.- mondta majd mosolyogva rám nézett.
-Ne Melissa!Kérlek menjünk már.- mondtam mire ő mosolygott.
-Szerzünk neked egy pasit.- mondta mosolyogva.
-Jó de mi lenne ha kint szereznénk?- mondtam majd az ajtó felé nyúltam.Ki akartam nyitni az ajtót de valaki beelőzött.Valaki olyan akiről álmomban nem gondoltam volna hogy ott áll.
- Mi a....? - kérdezte Melissa és mintha egy kicsit kijózanodott volna.- Ez komoly? Damon Salavtore vagy csak egy mostani hasonmás?- kérdezte Melissa.Hangjában azért lehetett hallani hogy ivott.Majd egy kicsit eldőlt.
-Basszus Melissa.- mondtam majd visszább húztam.Nem szóltam semmit csak kimentem.
-Most mi van nem szerzünk neked pasit?- kérdezte nevetve.


Damon


Nem hittem a szememnek.Ő állt előttem.Ő akit annyira szerettem hogy apámat is feláldoztam érte.
-Honnan ismerted azt a két csajt?- kérdezte Elena.
-Sehonnan.- mondtam majd beljebb mentem.Elena leült a pulthoz majd én is.- Kint hagytam a pénztárcámat mindjárt jövök.- mondtam majd kimentem.Kint Elena még mindig a részeg Melissa-val bajlódott
-Melissa ha nem fejezed be kitekerem a nyakad.- mondta jó hangosan.- Melissa.Istenem ezt nem hiszem el.- mondta mikor Melissa vámpírsebességgel eltűnt.Majd lassan közeledni kezdtem hozzás gyorsan mögé kerültem.
-Helló.- mondtam mire ő riadtan megfordult.
-Damon.- mondta remegő hangon.
-A mészárló visszatért.- mondtam gúnyosan.
-Mit mondtál?- kérdezte lepődötten.
-Ugyan már azt hiszed nem tudom ki ölt meg engem meg apámat.- mondtam.
-Most ezért jöttél hogy ezt elmond?- kérdezte komoly arccal.De én erre semmit sem mondtam csak álltam ott komoly arccal.- Na jó hát akkor szia.- mondta majd a kocsijához indult.De én gyorsan előtte termettem.
-Miért jöttél vissza?- kérdeztem a szemébe nézve amit megbántam mert rögtön gyengévé tett.
-Nem tudom.Csak... úgy visszajöttem.- mondta.
-Nem hiszem el.- mondtam mélyen a szemébe nézve.
-Miért mit hiszel?Azért mert ez a hely rád emlékeztet mert amióta "meghaltál" nem szerettem mást.Azért mert azóta is rád gondolok?- mondta majd becsapta a kocsi ajtót  és elment.Én csak dermedten álltam ott és néztem a semmibe.Nagyon fájt újra látni mert nem tagadon még én is szeretem.És amikor ele voltam mindig boldog voltam.Amióta nincs csak futó kapcsolataim voltak vagy kihasználtak.Ő voltaz gyetlen aki tiszta szívéből szeretett.De eltűnt most pedig visszatért és ez számomra kellemes érzés.Valahogy vissza kell szereznem.

2.fejezet Az átváltozás...

Szijjasztok úgy alakult hogy ez az utolsó 1864-es fejezet.Remélem nem gond.De biztosak lehettek benne hogy lesz még visszatekintés.
Puxy:Bíííía


Tegnap este sokat sírtam.Könnyeim között valahogy sikerült elaludnom.Reggel kopácsolásra keltem.Kinéztem az ablakon és Damon állt ott fülig érő mosollyal.
-Hát te?- kérdeztem mosolyogva.
-Hozzád jöttem.- mondta közben felmászott a létrán.
-És ha valaki észre vesz?- kérdeztem miközben feljött a létrán és elém állt.
-Beszéltem a szüleiddel.
-Igen?És mégis mit?- kérdeztem.
-Elszökünk.- mondta mosolyogva.
-Mit csinálunk?-kérdeztem mosolyogva.
-A szüleid majd biztosítanak lovaskocsit.Házat pedig vettem jó messzire innen.
-Komolyan?- kérdeztem boldogan.
-Komolyan.- mondta majd megcsókolt.Ekkor belépett anyám.
-Bocsánat hogy zavarok de mennetek kéne Guiseppe most indul a Lockwood háztól.- mondta anyám.
-De nem is pakoltam.- mondtam kétségbeesetten.
-Míg aludtál én pakoltam neked.- mondta anyám.Kimentünk a ház hátsó bejáratán és ott várt minket egy lovaskocsi.Gyorsan bepakoltunk majd beültünk.Elköszöntem anyáméktól és indultunk is.
-Többet már nem jövünk haza ugye?- kérdeztem egy kicsit szomorúan.
-Dehogynem csak most egy kicsit hagyjuk apámat lenyugodni.De az eltart egy ideig.- mondta majd magához ölelt.Útközben elaludtam és nem sokkal később Damon keltett fel.
-Elena megérkeztünk.- mondta majd kinyitottam a szememet.
-Hol vagyunk?- kérdeztem nyújtózkodva.
-Denverben.- mondta majd kisegített a kocsiból és egy férfi kivette a csomagjainkat.Majd bevitte a házba ahol Damon megköszönte a Harry nevű férfinak és elment.A ház valami gyönyörű volt.Csak ámultam mikor megláttam.Damon megmutatta a szobákat és volt egy ami üresen állt.
-Hát ez?- kérdeztem lepődötten.
-Ez lesz a gyerekszoba.- mondta mosolyogva amitől nekem is mosolyognom kellett.Akkor valószínűleg hosszútávra tervez és ez lesz a mi kis családi házunk.
Már körülbelül egy hete vagyunk itt.Nagyon jól elvagyunk és mindig mosolygunk. A mai nap kaptam egy levelet anyámtól ami egy kicsit elkeserített.
"Drága lányom.
Remélem jól érzed magad és nincs semmi gond.Sajnos itthon nincs minden rendben.Apád nagyon beteg Jeremy pedig emiatt jobban iszik.Guiseppe pedig pénzt ajánlott fel annak aki megtalál titeket és vissza is visz.Apádat holnap vizsgája meg Dr.Fell.Természetesen majd akkor is küldök levelet.
Ölel.csókol: anyád."
Egyik felem azt súgta hogy haza kéne mennem apámhoz de a másik pedig hogy maradjak itt.Damon még nem tud a levélről mert nincs itthon ugyanis munkát kapott ami igen jól megfizetett.Nem hiszem hogy meg kéne neki mutatni mert akkor rögtön azt mondaná hogy menjek haza.De én nem akarom itt hagyni hisz most boldog vagyok.Kimentem az udvarra sétálni hisz gyönyörű nyári nap volt.Kint hátulról elkapott egy kéz és befogta a számat majd beültetett egy kocsiba.Megkötözött és leütött amitől elájultam.Mikor felébredtem valaki vérrel itatott.
-Ne hagyjon.- mondtam de valami miatt ízlett a vér.
-Jó reggelt napsugár.- mondta gonoszan mosolyogva Melissa.
-Mit akarsz?- kérdeztem mérgesen.
-Már megkaptam amit akartam.- mondta majd rám nézett.- Vámpír lettél édes.- mondta majd mosolyogni kezdett.
-Hogy mi?Az nem lehet.Én nem.....nem haltam meg.- mondtam kétségbeesetten.
-Ó dehogynem.Megöltelek.- mondta mosolyogva majd behozott egy férfit akinek a nyaka már fel volt tépve.Rettenetes vágy jött elő bennem a vér után.Gyorsan felpattantam és a férfi nyakába haraptam.Addig szívtam még az élet nem ment ki belőle majd mikor végeztem a férfi holtan rogyott össze.
-Rendben akkor most már vissza mehetsz a drága szerelmedhez.- mondta de ekkor beugrott hogy ha ennek a férfinak sem tudtam ellenállni aki Damon-t is könnyen megölhetem.
-Ne kérlek ne vigyél vissza.- mondtam könyörögve de ő beledobott a kocsiba majd kirakott a háznál.Próbáltam elmenekülni de pont akkor jött haza Damon a munkából.
-Szia.Hát te?Mit csinálsz itt a sötétben?- kérdezte de én síri kezdtem.- Mi a baj?- kérdezte szomorúan majd megölelt.
-Sajnálom.- mondtam majd elkezdtem inni a vérét.
-Elena hagyd abba ez fáj.Elena.- hiába próbáltam de nem ment.Akárhogy próbáltam magam ellökni tőle nem ment.Egyszer csak Damon összeomlott és ott feküdt holtan.Bevittem a házba letettem az ágyra majd egy utolsó csókot leheltem az ajkára és elmentem.Vissza Mystic Falls-ba.Itt akaratom ellenére is a Salvatore birtokra keveredtem.Valamiféle vadászösztön vezetett.Bementem és Guiseppe ott olvasta az újságot.
-Hát itt vagy te pokolfajzat.- mondta majd közelebb léptem hozzá éreztem ahogy szemem alatt az erek kirajzolódnak és hogy a fogam és nagy agyarakká változik majd őt is megöltem.Gyorsan elszaladtam és írtam egy levelet anyáméknak eltűnésemről.Ott hagytam a papírt az éjjeliszekrényükön és elmentem.


Jelen:


Már több mint 146 éve hogy ez történt.Még mindig néha siratom Damon-t és sokat gondolok rá.146 éve hogy egy férfira sem néztem rá.Úgy érzem mást nem tudok szeretni Damon-ön kívül.Nem vagyok egyedül hisz Melissa vele tart.Gondolom furcsa hogy Melissa-val de sok minden kiderült azóta.Például hogy a Munroe egy áll név számára és ő is Gilbert méghozzá a szüleim házasságon kívüli gyereke.Szóval a nővérem.Azt még mindig nem tudom miért változtatott át de van egy olyan érzésem hogy egyedül érezte magát.146 év után ma újra visszatérünk oda ahol minden kezdődött.Mystic Falls-ba.Egy kicsit izgulok de ez természetes.Melissa arcán is látszik az idegesség de nála az ilyet nem jó felhozni.Már épp az "Üdvözlünk Mystic Falls-ban" táblánál jártunk mikor Melissa rám nézett.
-Biztos ezt akarod?- kérdezte.
-Biztos.- mondtam majd beindította a kocsit és elindultunk a régi Gilbert-házhoz.

1.fejezet Tiltott vágyak

Szijjasztok itt az új fejezet.Szerintem ez elég hosszú lett szóval jó olvasást hozzá.

Puxy:Bíííía

Reggel hajnalban ébresztett apám.Amiért egy kicsit haragudtam rá.Majd lementem és anyám finom reggelivel várt minket.Reggeli közben nem beszéltünk míg apám meg nem szólalt.
-Ma velem kell jönnöd lányom.- mondta rám nézve.
-Még is hova?- kérdeztem lepődötten.
-A Salvatore birtokra.- mikor meghallottam a nevet kiköptem az ételt.
-Én oda nem megyek.- mondtam majd elmentem.
-De jössz és apádnak nem mondasz ellent.- mondta majd lementem.Felvettem a kabátomat és indultunk is.A birtok előtt szerencsémre Damon és apja fogadott minket.Damon-nel rögtön egymásra néztünk de hamar el is fordultunk.
-Elmegyünk elintézni pár dolgot.Damon maradj itt és mutasd meg a birtokot Elena-nak.- mondta Gusieppe Damon pedig bólintott.
-Nos ez itt az istálló amint látod....
-Ugye most ezt nem fogod megcsinálni?- mondtam.
-Viccelni sem lehet?- mondta mosolyogva és ez volt az amitől elolvadtam.Sokáig néztük egymást mikor elfordultam zavaromban.
-Nézd én.....- mondtuk egyszerre amitől mind a ketten elmosolyodtunk.
-Kezd te.- mondta Damon majd kezdeni akartam mikor Ms.Munroe megjelent.
-Szia Damon.- mondta gúnyos mosollyal.
-Melissa.- mondta de közben végig engem nézett.
-Most mi van rám sem nézel?- kérdezte.
-Amint látod el vagyok foglalva.- mondta Damon amitől én egy kicsit elmosolyodtam.
-Ki ez a lány?- kérdezte.
-Elena Gilbert.- mondtam majd egy kicsit lepetten nézett rám.
-Hogy Gilbert?- kérdezte csodálkozva.- Azt hiszem nekem mennem kéne.Add át üdvözletem Jhon-nak.- mondta és elment.
-Hát ez fura volt.- mondta Damon.
-Az.- mondtam majd tovább sétáltunk.Majd betértünk egy istállóba ahol megálltunk lovakat simogatni.-Kérdezhetek valamit?- néztem Damon-re aki bólintott.- Az a mondatod hogy jobban bejövök mint Melissa részegségből volt vagy komolyan gondoltad?- kérdeztem komoly arccal felé fordulva.
-Igen.- mondta majd közel jött hozzám.- Igaz volt.- mondta majd megcsókolt.Körbe fogta a derekamat én pedig a hajába túrtam.Majd egyszer csak lehüppedtünk a szalmák közé.
-Ugye nem itt az istállóban akarod?- kérdeztem mosolyogva.
-Nekem semmi sem akadály.- mondta majd elkezdte kibogozni a fűzőmet én pedig kigombolni az ingjét.Így ment ez míg teljesen meztelenek nem lettünk.Aztán a lényegre tért.Persze féltem hogy nyögéseimet meghallja valaki de próbáltam nem rá gondolni.........Damon lihegve szállt le rólam.Nem tudom honnan de volt plédje amit rám rakott.
-Ez honnan van?- kérdeztem mosolyogva.
-Mindig van ha esetleg hideg lenne és a lovak fáznának.- mondta.
-Szóval ezzel egy ló volt betakarva?- kérdeztem.Hiába vagyok szegényes még is egy kicsit undorodok dolgoktól.
-Nem ez tiszta.- mondta Damon mosolyogva.Olyan szép volt a mosolya hogy el lehetett tőle olvadni.
-És most mit csináljunk?- kérdeztem.
-Nem tudom.- mondta majd hozzá bújtam és a lábammal az ő lábát simogattam.
-Damon?- jött a hang hátulról.
-Most mi lesz?- kérdeztem.
-Én kimegyek te maradj.- mondta majd ott hagyott.
-Apám.- mondta Damon.
-Hol a ruhád fiam?
-Beleestem a tócsába és levettem.Nem sokára hoznak nekem szárazat.- mondta Damon amitől nekem nevetni kellett.
-Ügyetlen vagy fiam.Figyelj oda jobban.Hol van Stefan?- kérdezte Mr.Salvatore.
-Melissa-val valahol.
-Tudod hogy nem szeretem ha itt van.Küldjétek el.Nem tetszik hogy kihasznál titeket.Keress mást,jobbat.- mondta az apja.
-Már találtam.- mondta Damon mosolyogva és ettől én is elmosolyodtam.Majd elment az apja ő pedig visszajött.
-Itt is vagyok.- mondta majd leült mellém.
-Szóval találtál jobbat.Ki az?- kérdeztem mosolyogva.
-Elena-nak hívják.Barna szeme és barna haj van.Gyönyörű és mindig mosolyog.És azt hiszem bele szerettem.- mondta mosolyogva amitől én is mosolyogtam.- És te?
-Én is.- mondtam mosolyogva.
-Ki az?
-Damon-nek hívják fekete haja és kék szemem van.Helyes és kedves és azt hiszem én is bele szerettem.- mondtam majd megcsókoltuk egymást.Aztán szorosan öleltük egymást.-Itt maradhatnál estére.- mondta Damon.
-És apád?- kérdeztem.
-Szombaton mindig leissza magát Lockwood-éknál.Nem jön haza ilyenkor.Tieid?- kérdezte.
-Ugyanez talán azért ismerik egymást mert együtt isznak minden szombaton.- mondtam nevetve.
-És anyád?
-Ő a polgármester feleségnek az unokatestvére szóval ő is ott van.- mondtam mire rám nézett.
-Unokatestvére?Akkor miért nem segített rajtatok?- kérdezte Damon.
-Nem tudom.Talán mivel Jeremy iszik nem éri meg száméra.- mondtam.Majd magamra kötöttem a plédet Damon pedig felvette a nadrágját és így szaladtunk át a házba.Mivel este volt sötét volt alig láttunk valamit de ahogy egyre közelebb kerültünk a házhoz minden kirajzolódott.Kinyitottuk az ajtót és egy számomra nem kívánt személy állt ott.
-Damon végre úgy aggódtam.- mondta Melissa majd megölelte Damon-t de ő elnyomta magától.
-Hagy Melissa.- mondta Damon majd Melissa rám nézett.
-Mi csinált veled ez a parasztlány megfertőzött vagy mi?- kérdezte Melissa közben rám nézett és gúnyosan elmosolyodott.
-Fejezd be Melisssa.- mondta Damon majd megfogta a kezem és bementünk.Felmentünk a szobájába és leültem az ágyra.
-Kérsz valamit inni vagy enni?- kérdezte Damon miközben ruhát keresett agának.
-Kösz nem.- mondtam majd körbe néztem a szobán.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte Damon rám nézve mire én megcsókoltam.- Áh szóval tetszett amit az istállóban csináltunk?- mondta mosolyogva.
-Talán.- mondtam mire szét téptem az ingjét ő pedig rólam a plédből csinált ruhát.Majd ajtó nyitása zavart meg minket.
-Fiam mégis mit csinálsz?- kérdezte az ajtó felől jövő hang ami az apjáé lehetett.- Szégyen vagy fiam.- mondta majd gyorsan magamra kaptam a plédet.Damon pedig leszállt rólam én pedig felültem.- Takarodj innen te lány.- mondta Mr.Salvatore mire én indulni kezdtem de hátulról egy kéz megragadott.
-Nem megy sehova.- mondta Damon amin magam is csodálkoztam.
-Mit mondtál?- kérdezte Damon apja.
-Jól hallottad.- mondta Damon mire az apja közelebb jött és pofon húzott ENGEM  amitől én a földre rogytam.-Normális vagy?- kérdezte Damon az apját közben leguggolt hozzá.-Jól vagy?- kérdezett de én nem tudtam válaszolni.Igen nagyot ütött és fájt.
-Most azonnal takarodj innen vagy szólok a szüleidnek hogy a kis ártatlan lányuk nem is olyan ártatlan.
-Akkor szólsz.- mondta Damon Az apja csak Fogta magát és kiment.-Jól vagy?Fáj?- kérdezte aggódóan.
-Nem annyira fáj.- mondtam majd felkapott és leültetett az ágyra.
-Nagyon sajnálom.- mondta majd megcsókolt.
-Nem te vagy a hibás.- mondtam majd megöleltem.Ekkor belépett anyám.
-Elena istenem jól vagy?- kérdezte anyám majd megölelt.
-Igen persze.- mondtam majd lentről kiabálást hallottam.- Mi ez?- kérdeztem.
-Apád próbálja rávenni Guiseppe-t hogy ha szeretitek egymást akkor hagy legyetek együtt.De elég makacs nem nagyon engedi.- mondta anyám.Majd apám bejött az ajtón megragadott és kivitt az a szobából.
-Apám engedj el.- mondtam majd elengedett.
-Kincsem várnod kéne pár napot míg lenyugodik ez az idegbeteg ember.Addig elintézzük hogy titokban találkozzatok.- mondta apám.Nagyon örültem neki hogy szüleim ennyire támogatnak de mégis szomorú voltam.Bementem a szobámba és sírva őöltem le az ágyamra.

Maybe Love? Prológus

1864

Elena Gilbert vagyok és egy kis rendű családból származom.Van egy öcsém Jeremy akivel nagyon jól kijövünk.A szüleim nagyon szigorúan vesznek hisz nem szeretnék ha olyan sorsom lenne mint nekik.A történetem ott kezdődik hogy egy nap a szüleimmel hivatalosak voltunk egy bálra.Hiába voltunk kis rendűek az alapítók között voltunk ezért kötelességük volt meghívni minket.Persze ilyenkor anyám rengeteg ruhát varrt nekem.Most is varrt sokat de én mindig a legkihívóbbat választottam.Persze amit akkor kihívónak neveztek. Jeremy sosem jött velünk az ilyenekre mert sokat ivott és szüleim mondhatni szégyelték őt.A mai nap egy bizonyos híd megépítésének a bálja.A nevét nem tudom pontosan igen kacifántos.Mikor készen lettünk egy hintó várt minket kint amit maga a polgármester úr küldött.Amint megérkeztünk megpillantottam két férfit ahogy egy nővel karöltve mennek be a terembe.Nagyon nézhettem őket mert anyám rám szólt.
-Ne annyira Elena.-mondta mire én ránéztem.
-Mi?- kérdeztem.
-Ők Damon és Stefan Salvatore akit kísértek pedig Melissa Munroe.
-Munroe?- kérdeztem lepetten.A Munroe-kat a polgármester 1816-ban kiűzte Mystic Falls-ból.Állítólag sokat meg is ölt.Nem tudom hogy lehet ez a Melissa Munroe itt.
-Állítólag játszadozik mind a két Salvatore fiúval azért jöttek együtt.Meg gondolom jól lefizetheti a polgármestert ha itt van.- mondta anyám mire én csak lepetten figyeltem rá.
-Ne sugdolózzatok már ez itt nem illő.- mondta apám mire én csak elfordultam.Mikor beértünk a terembe rengeteg ember nyüzsgött.A terem másik oldalán megint megtekintettem őket.Szinte versengtek hogy ki táncoljon a lánnyal.Én csak húztam egyet a számon majd követtem szüleimet.Rögtön a polgármesterhez vettük az irányt aki hiába voltunk szegények mindig nagy lelkesedéssel fogadott minket.Míg szüleim beszélgettek leültem és ittam egy pohár pezsgőt persze úgy hogy szüleim ne vegyék észre.Közben észrevettem hogy a Monroe lány a fiatalabb Salvatore-val táncol.Ezek szerint őt választotta.Elmentem megkeresni a mosdót de persze nem találtam.Szóval össze-vissza járkáltam a nagy házban.Egyszer csak belebotlottam valakibe.
-Ó nagyon sajnálom.- mondtam majd felnéztem és az egyik Salvatore-ral találtam magam szemben.A kezében egy piás üveg volt szóval ahogy látom megviselte Ms.Munroe döntése.Nem mondott semmit hanem tovább ment.Ahogy levettem nem egy kedves ember inkább beképzelt.De az is lehet hogy csak most ilyen.Végül nem találtam meg a mosdót így visszamentem szüleimhez akiket nem találtam sehol.Úgy döntöttem hazamegyek.Út közben csörömpölést hallottam magam mögül és mikor megfordultam az egyik Salvatore fiú jött mögöttem és ahogy láttam nem a legjózanabb állapotában.Visszafordultam és nem mondtam semmit.De ő igen.
-Mi van cica meg sem szólalsz?- nem mondtam semmit csak mentem tovább.Majd ezt vettem észre hogy két lágy kéz nyúl az enyémhez.Megfordultam és ott állt előttem.
-Mit akar?- kérdeztem és kirántottam a kezem a kezéből.
-Nem is tudom.De gondolom észrevetted hogy szomorú vagyok kiengesztelhetnél.- mondta.
-Maga csak akkor ilyen mikor részeg vagy eleve?- kérdeztem majd arca elkomolyodott.
-Én nem olyan világban nevelkedtem mint te.- mondta mire én hátrébb álltam.
-Nem hanem sokkal nyalánkabb.Gondolom mindig elkényeztették és azt hajtogatták hogy te vagy a legjobb az első nálad jobb nincs.- mondtam mire elindultam.De ő utánam szaladt.
-Fogalmad sincs milyen életem volt.- mondta majd megfordult és elment.Mikor hazaértem nem volt otthon senki csak egy papír várt.
"Elmentünk Lockwood-ékhoz estére.Jeremy nem tudjuk hol van de ha meglesz ki ne engedd a házból"
Fogtam magam és elindultam egy kisebb sétára az utcánkban.Majd mikor már úgy döntöttem ideje hazamennem elindultam.Az ajtóban pedig egy nem várt személy fogadott.
-Mit akar?- kérdeztem undokan.
-Sajnálom amit mondtam.Most magam alatt vagyok és...- mondta majd egyre közeledett hozzám.Elmosolyodott.- Jobban bejössz nekem mint Melissa.- mondta mire én nevetni kezdtem.
-Ő igen?Hát ez nagy megtiszteltetés.- mondtam nevetve.
-Eljöhetnél hozzám mivel az öcsém most úgyis el van foglalva Melissa-val egyedül lennénk.
-Rendben de semmi olyan.- mondtam mire ő bólintott.Út közben nem bírtam a nagy magassarkút szóval levettem és a kezemben vittem.Sokat beszéltünk többek között az életünkről.Ő elmondta hogy apja egyáltalán nem szerette míg anyja mindig kiállt mellette.De ő már nem él így apját kell elviselnie.Megérkeztünk a házához.Levette rólam a kabátot hozottt. nekem egy kávét és tovább folytattuk a beszélgetést csak most vidámabb témával.Majd megmutatta a szobáját.Itt akaratom ellenére is a szemébe néztem és valami megragadott.Ahogy néztem azt a két kék szempárt minden megszűnt létezni.Nem érdekelt semmi.Majd mire észbe kaptam magam már a szájára tapadtam.Egyre hevesebben csókoltuk egymást mire én elhúztam magam.
-Sajnálom én....- mondtam majd fogtam magam és kiszaladtam.