1864
Elena Gilbert vagyok és egy kis rendű családból származom.Van egy öcsém Jeremy akivel nagyon jól kijövünk.A szüleim nagyon szigorúan vesznek hisz nem szeretnék ha olyan sorsom lenne mint nekik.A történetem ott kezdődik hogy egy nap a szüleimmel hivatalosak voltunk egy bálra.Hiába voltunk kis rendűek az alapítók között voltunk ezért kötelességük volt meghívni minket.Persze ilyenkor anyám rengeteg ruhát varrt nekem.Most is varrt sokat de én mindig a legkihívóbbat választottam.Persze amit akkor kihívónak neveztek. Jeremy sosem jött velünk az ilyenekre mert sokat ivott és szüleim mondhatni szégyelték őt.A mai nap egy bizonyos híd megépítésének a bálja.A nevét nem tudom pontosan igen kacifántos.Mikor készen lettünk egy hintó várt minket kint amit maga a polgármester úr küldött.Amint megérkeztünk megpillantottam két férfit ahogy egy nővel karöltve mennek be a terembe.Nagyon nézhettem őket mert anyám rám szólt.
-Ne annyira Elena.-mondta mire én ránéztem.
-Mi?- kérdeztem.
-Ők Damon és Stefan Salvatore akit kísértek pedig Melissa Munroe.
-Munroe?- kérdeztem lepetten.A Munroe-kat a polgármester 1816-ban kiűzte Mystic Falls-ból.Állítólag sokat meg is ölt.Nem tudom hogy lehet ez a Melissa Munroe itt.
-Állítólag játszadozik mind a két Salvatore fiúval azért jöttek együtt.Meg gondolom jól lefizetheti a polgármestert ha itt van.- mondta anyám mire én csak lepetten figyeltem rá.
-Ne sugdolózzatok már ez itt nem illő.- mondta apám mire én csak elfordultam.Mikor beértünk a terembe rengeteg ember nyüzsgött.A terem másik oldalán megint megtekintettem őket.Szinte versengtek hogy ki táncoljon a lánnyal.Én csak húztam egyet a számon majd követtem szüleimet.Rögtön a polgármesterhez vettük az irányt aki hiába voltunk szegények mindig nagy lelkesedéssel fogadott minket.Míg szüleim beszélgettek leültem és ittam egy pohár pezsgőt persze úgy hogy szüleim ne vegyék észre.Közben észrevettem hogy a Monroe lány a fiatalabb Salvatore-val táncol.Ezek szerint őt választotta.Elmentem megkeresni a mosdót de persze nem találtam.Szóval össze-vissza járkáltam a nagy házban.Egyszer csak belebotlottam valakibe.
-Ó nagyon sajnálom.- mondtam majd felnéztem és az egyik Salvatore-ral találtam magam szemben.A kezében egy piás üveg volt szóval ahogy látom megviselte Ms.Munroe döntése.Nem mondott semmit hanem tovább ment.Ahogy levettem nem egy kedves ember inkább beképzelt.De az is lehet hogy csak most ilyen.Végül nem találtam meg a mosdót így visszamentem szüleimhez akiket nem találtam sehol.Úgy döntöttem hazamegyek.Út közben csörömpölést hallottam magam mögül és mikor megfordultam az egyik Salvatore fiú jött mögöttem és ahogy láttam nem a legjózanabb állapotában.Visszafordultam és nem mondtam semmit.De ő igen.
-Mi van cica meg sem szólalsz?- nem mondtam semmit csak mentem tovább.Majd ezt vettem észre hogy két lágy kéz nyúl az enyémhez.Megfordultam és ott állt előttem.
-Mit akar?- kérdeztem és kirántottam a kezem a kezéből.
-Nem is tudom.De gondolom észrevetted hogy szomorú vagyok kiengesztelhetnél.- mondta.
-Maga csak akkor ilyen mikor részeg vagy eleve?- kérdeztem majd arca elkomolyodott.
-Én nem olyan világban nevelkedtem mint te.- mondta mire én hátrébb álltam.
-Nem hanem sokkal nyalánkabb.Gondolom mindig elkényeztették és azt hajtogatták hogy te vagy a legjobb az első nálad jobb nincs.- mondtam mire elindultam.De ő utánam szaladt.
-Fogalmad sincs milyen életem volt.- mondta majd megfordult és elment.Mikor hazaértem nem volt otthon senki csak egy papír várt.
"Elmentünk Lockwood-ékhoz estére.Jeremy nem tudjuk hol van de ha meglesz ki ne engedd a házból"
Fogtam magam és elindultam egy kisebb sétára az utcánkban.Majd mikor már úgy döntöttem ideje hazamennem elindultam.Az ajtóban pedig egy nem várt személy fogadott.
-Mit akar?- kérdeztem undokan.
-Sajnálom amit mondtam.Most magam alatt vagyok és...- mondta majd egyre közeledett hozzám.Elmosolyodott.- Jobban bejössz nekem mint Melissa.- mondta mire én nevetni kezdtem.
-Ő igen?Hát ez nagy megtiszteltetés.- mondtam nevetve.
-Eljöhetnél hozzám mivel az öcsém most úgyis el van foglalva Melissa-val egyedül lennénk.
-Rendben de semmi olyan.- mondtam mire ő bólintott.Út közben nem bírtam a nagy magassarkút szóval levettem és a kezemben vittem.Sokat beszéltünk többek között az életünkről.Ő elmondta hogy apja egyáltalán nem szerette míg anyja mindig kiállt mellette.De ő már nem él így apját kell elviselnie.Megérkeztünk a házához.Levette rólam a kabátot hozottt. nekem egy kávét és tovább folytattuk a beszélgetést csak most vidámabb témával.Majd megmutatta a szobáját.Itt akaratom ellenére is a szemébe néztem és valami megragadott.Ahogy néztem azt a két kék szempárt minden megszűnt létezni.Nem érdekelt semmi.Majd mire észbe kaptam magam már a szájára tapadtam.Egyre hevesebben csókoltuk egymást mire én elhúztam magam.
-Sajnálom én....- mondtam majd fogtam magam és kiszaladtam.
