Szijjasztok itt az új fejezet.Szerintem ez elég hosszú lett szóval jó olvasást hozzá.
Puxy:Bíííía
Reggel hajnalban ébresztett apám.Amiért egy kicsit haragudtam rá.Majd lementem és anyám finom reggelivel várt minket.Reggeli közben nem beszéltünk míg apám meg nem szólalt.-Ma velem kell jönnöd lányom.- mondta rám nézve.
-Még is hova?- kérdeztem lepődötten.
-A Salvatore birtokra.- mikor meghallottam a nevet kiköptem az ételt.
-Én oda nem megyek.- mondtam majd elmentem.
-De jössz és apádnak nem mondasz ellent.- mondta majd lementem.Felvettem a kabátomat és indultunk is.A birtok előtt szerencsémre Damon és apja fogadott minket.Damon-nel rögtön egymásra néztünk de hamar el is fordultunk.
-Elmegyünk elintézni pár dolgot.Damon maradj itt és mutasd meg a birtokot Elena-nak.- mondta Gusieppe Damon pedig bólintott.
-Nos ez itt az istálló amint látod....
-Ugye most ezt nem fogod megcsinálni?- mondtam.
-Viccelni sem lehet?- mondta mosolyogva és ez volt az amitől elolvadtam.Sokáig néztük egymást mikor elfordultam zavaromban.
-Nézd én.....- mondtuk egyszerre amitől mind a ketten elmosolyodtunk.
-Kezd te.- mondta Damon majd kezdeni akartam mikor Ms.Munroe megjelent.
-Szia Damon.- mondta gúnyos mosollyal.
-Melissa.- mondta de közben végig engem nézett.
-Most mi van rám sem nézel?- kérdezte.
-Amint látod el vagyok foglalva.- mondta Damon amitől én egy kicsit elmosolyodtam.
-Ki ez a lány?- kérdezte.
-Elena Gilbert.- mondtam majd egy kicsit lepetten nézett rám.
-Hogy Gilbert?- kérdezte csodálkozva.- Azt hiszem nekem mennem kéne.Add át üdvözletem Jhon-nak.- mondta és elment.
-Hát ez fura volt.- mondta Damon.
-Az.- mondtam majd tovább sétáltunk.Majd betértünk egy istállóba ahol megálltunk lovakat simogatni.-Kérdezhetek valamit?- néztem Damon-re aki bólintott.- Az a mondatod hogy jobban bejövök mint Melissa részegségből volt vagy komolyan gondoltad?- kérdeztem komoly arccal felé fordulva.
-Igen.- mondta majd közel jött hozzám.- Igaz volt.- mondta majd megcsókolt.Körbe fogta a derekamat én pedig a hajába túrtam.Majd egyszer csak lehüppedtünk a szalmák közé.
-Ugye nem itt az istállóban akarod?- kérdeztem mosolyogva.
-Nekem semmi sem akadály.- mondta majd elkezdte kibogozni a fűzőmet én pedig kigombolni az ingjét.Így ment ez míg teljesen meztelenek nem lettünk.Aztán a lényegre tért.Persze féltem hogy nyögéseimet meghallja valaki de próbáltam nem rá gondolni.........Damon lihegve szállt le rólam.Nem tudom honnan de volt plédje amit rám rakott.
-Ez honnan van?- kérdeztem mosolyogva.
-Mindig van ha esetleg hideg lenne és a lovak fáznának.- mondta.
-Szóval ezzel egy ló volt betakarva?- kérdeztem.Hiába vagyok szegényes még is egy kicsit undorodok dolgoktól.
-Nem ez tiszta.- mondta Damon mosolyogva.Olyan szép volt a mosolya hogy el lehetett tőle olvadni.
-És most mit csináljunk?- kérdeztem.
-Nem tudom.- mondta majd hozzá bújtam és a lábammal az ő lábát simogattam.
-Damon?- jött a hang hátulról.
-Most mi lesz?- kérdeztem.
-Én kimegyek te maradj.- mondta majd ott hagyott.
-Apám.- mondta Damon.
-Hol a ruhád fiam?
-Beleestem a tócsába és levettem.Nem sokára hoznak nekem szárazat.- mondta Damon amitől nekem nevetni kellett.
-Ügyetlen vagy fiam.Figyelj oda jobban.Hol van Stefan?- kérdezte Mr.Salvatore.
-Melissa-val valahol.
-Tudod hogy nem szeretem ha itt van.Küldjétek el.Nem tetszik hogy kihasznál titeket.Keress mást,jobbat.- mondta az apja.
-Már találtam.- mondta Damon mosolyogva és ettől én is elmosolyodtam.Majd elment az apja ő pedig visszajött.
-Itt is vagyok.- mondta majd leült mellém.
-Szóval találtál jobbat.Ki az?- kérdeztem mosolyogva.
-Elena-nak hívják.Barna szeme és barna haj van.Gyönyörű és mindig mosolyog.És azt hiszem bele szerettem.- mondta mosolyogva amitől én is mosolyogtam.- És te?
-Én is.- mondtam mosolyogva.
-Ki az?
-Damon-nek hívják fekete haja és kék szemem van.Helyes és kedves és azt hiszem én is bele szerettem.- mondtam majd megcsókoltuk egymást.Aztán szorosan öleltük egymást.-Itt maradhatnál estére.- mondta Damon.
-És apád?- kérdeztem.
-Szombaton mindig leissza magát Lockwood-éknál.Nem jön haza ilyenkor.Tieid?- kérdezte.
-Ugyanez talán azért ismerik egymást mert együtt isznak minden szombaton.- mondtam nevetve.
-És anyád?
-Ő a polgármester feleségnek az unokatestvére szóval ő is ott van.- mondtam mire rám nézett.
-Unokatestvére?Akkor miért nem segített rajtatok?- kérdezte Damon.
-Nem tudom.Talán mivel Jeremy iszik nem éri meg száméra.- mondtam.Majd magamra kötöttem a plédet Damon pedig felvette a nadrágját és így szaladtunk át a házba.Mivel este volt sötét volt alig láttunk valamit de ahogy egyre közelebb kerültünk a házhoz minden kirajzolódott.Kinyitottuk az ajtót és egy számomra nem kívánt személy állt ott.
-Damon végre úgy aggódtam.- mondta Melissa majd megölelte Damon-t de ő elnyomta magától.
-Hagy Melissa.- mondta Damon majd Melissa rám nézett.
-Mi csinált veled ez a parasztlány megfertőzött vagy mi?- kérdezte Melissa közben rám nézett és gúnyosan elmosolyodott.
-Fejezd be Melisssa.- mondta Damon majd megfogta a kezem és bementünk.Felmentünk a szobájába és leültem az ágyra.
-Kérsz valamit inni vagy enni?- kérdezte Damon miközben ruhát keresett agának.
-Kösz nem.- mondtam majd körbe néztem a szobán.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte Damon rám nézve mire én megcsókoltam.- Áh szóval tetszett amit az istállóban csináltunk?- mondta mosolyogva.
-Talán.- mondtam mire szét téptem az ingjét ő pedig rólam a plédből csinált ruhát.Majd ajtó nyitása zavart meg minket.
-Fiam mégis mit csinálsz?- kérdezte az ajtó felől jövő hang ami az apjáé lehetett.- Szégyen vagy fiam.- mondta majd gyorsan magamra kaptam a plédet.Damon pedig leszállt rólam én pedig felültem.- Takarodj innen te lány.- mondta Mr.Salvatore mire én indulni kezdtem de hátulról egy kéz megragadott.
-Nem megy sehova.- mondta Damon amin magam is csodálkoztam.
-Mit mondtál?- kérdezte Damon apja.
-Jól hallottad.- mondta Damon mire az apja közelebb jött és pofon húzott ENGEM amitől én a földre rogytam.-Normális vagy?- kérdezte Damon az apját közben leguggolt hozzá.-Jól vagy?- kérdezett de én nem tudtam válaszolni.Igen nagyot ütött és fájt.
-Most azonnal takarodj innen vagy szólok a szüleidnek hogy a kis ártatlan lányuk nem is olyan ártatlan.
-Akkor szólsz.- mondta Damon Az apja csak Fogta magát és kiment.-Jól vagy?Fáj?- kérdezte aggódóan.
-Nem annyira fáj.- mondtam majd felkapott és leültetett az ágyra.
-Nagyon sajnálom.- mondta majd megcsókolt.
-Nem te vagy a hibás.- mondtam majd megöleltem.Ekkor belépett anyám.
-Elena istenem jól vagy?- kérdezte anyám majd megölelt.
-Igen persze.- mondtam majd lentről kiabálást hallottam.- Mi ez?- kérdeztem.
-Apád próbálja rávenni Guiseppe-t hogy ha szeretitek egymást akkor hagy legyetek együtt.De elég makacs nem nagyon engedi.- mondta anyám.Majd apám bejött az ajtón megragadott és kivitt az a szobából.
-Apám engedj el.- mondtam majd elengedett.
-Kincsem várnod kéne pár napot míg lenyugodik ez az idegbeteg ember.Addig elintézzük hogy titokban találkozzatok.- mondta apám.Nagyon örültem neki hogy szüleim ennyire támogatnak de mégis szomorú voltam.Bementem a szobámba és sírva őöltem le az ágyamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése