2.fejezet Az átváltozás...

Szijjasztok úgy alakult hogy ez az utolsó 1864-es fejezet.Remélem nem gond.De biztosak lehettek benne hogy lesz még visszatekintés.
Puxy:Bíííía


Tegnap este sokat sírtam.Könnyeim között valahogy sikerült elaludnom.Reggel kopácsolásra keltem.Kinéztem az ablakon és Damon állt ott fülig érő mosollyal.
-Hát te?- kérdeztem mosolyogva.
-Hozzád jöttem.- mondta közben felmászott a létrán.
-És ha valaki észre vesz?- kérdeztem miközben feljött a létrán és elém állt.
-Beszéltem a szüleiddel.
-Igen?És mégis mit?- kérdeztem.
-Elszökünk.- mondta mosolyogva.
-Mit csinálunk?-kérdeztem mosolyogva.
-A szüleid majd biztosítanak lovaskocsit.Házat pedig vettem jó messzire innen.
-Komolyan?- kérdeztem boldogan.
-Komolyan.- mondta majd megcsókolt.Ekkor belépett anyám.
-Bocsánat hogy zavarok de mennetek kéne Guiseppe most indul a Lockwood háztól.- mondta anyám.
-De nem is pakoltam.- mondtam kétségbeesetten.
-Míg aludtál én pakoltam neked.- mondta anyám.Kimentünk a ház hátsó bejáratán és ott várt minket egy lovaskocsi.Gyorsan bepakoltunk majd beültünk.Elköszöntem anyáméktól és indultunk is.
-Többet már nem jövünk haza ugye?- kérdeztem egy kicsit szomorúan.
-Dehogynem csak most egy kicsit hagyjuk apámat lenyugodni.De az eltart egy ideig.- mondta majd magához ölelt.Útközben elaludtam és nem sokkal később Damon keltett fel.
-Elena megérkeztünk.- mondta majd kinyitottam a szememet.
-Hol vagyunk?- kérdeztem nyújtózkodva.
-Denverben.- mondta majd kisegített a kocsiból és egy férfi kivette a csomagjainkat.Majd bevitte a házba ahol Damon megköszönte a Harry nevű férfinak és elment.A ház valami gyönyörű volt.Csak ámultam mikor megláttam.Damon megmutatta a szobákat és volt egy ami üresen állt.
-Hát ez?- kérdeztem lepődötten.
-Ez lesz a gyerekszoba.- mondta mosolyogva amitől nekem is mosolyognom kellett.Akkor valószínűleg hosszútávra tervez és ez lesz a mi kis családi házunk.
Már körülbelül egy hete vagyunk itt.Nagyon jól elvagyunk és mindig mosolygunk. A mai nap kaptam egy levelet anyámtól ami egy kicsit elkeserített.
"Drága lányom.
Remélem jól érzed magad és nincs semmi gond.Sajnos itthon nincs minden rendben.Apád nagyon beteg Jeremy pedig emiatt jobban iszik.Guiseppe pedig pénzt ajánlott fel annak aki megtalál titeket és vissza is visz.Apádat holnap vizsgája meg Dr.Fell.Természetesen majd akkor is küldök levelet.
Ölel.csókol: anyád."
Egyik felem azt súgta hogy haza kéne mennem apámhoz de a másik pedig hogy maradjak itt.Damon még nem tud a levélről mert nincs itthon ugyanis munkát kapott ami igen jól megfizetett.Nem hiszem hogy meg kéne neki mutatni mert akkor rögtön azt mondaná hogy menjek haza.De én nem akarom itt hagyni hisz most boldog vagyok.Kimentem az udvarra sétálni hisz gyönyörű nyári nap volt.Kint hátulról elkapott egy kéz és befogta a számat majd beültetett egy kocsiba.Megkötözött és leütött amitől elájultam.Mikor felébredtem valaki vérrel itatott.
-Ne hagyjon.- mondtam de valami miatt ízlett a vér.
-Jó reggelt napsugár.- mondta gonoszan mosolyogva Melissa.
-Mit akarsz?- kérdeztem mérgesen.
-Már megkaptam amit akartam.- mondta majd rám nézett.- Vámpír lettél édes.- mondta majd mosolyogni kezdett.
-Hogy mi?Az nem lehet.Én nem.....nem haltam meg.- mondtam kétségbeesetten.
-Ó dehogynem.Megöltelek.- mondta mosolyogva majd behozott egy férfit akinek a nyaka már fel volt tépve.Rettenetes vágy jött elő bennem a vér után.Gyorsan felpattantam és a férfi nyakába haraptam.Addig szívtam még az élet nem ment ki belőle majd mikor végeztem a férfi holtan rogyott össze.
-Rendben akkor most már vissza mehetsz a drága szerelmedhez.- mondta de ekkor beugrott hogy ha ennek a férfinak sem tudtam ellenállni aki Damon-t is könnyen megölhetem.
-Ne kérlek ne vigyél vissza.- mondtam könyörögve de ő beledobott a kocsiba majd kirakott a háznál.Próbáltam elmenekülni de pont akkor jött haza Damon a munkából.
-Szia.Hát te?Mit csinálsz itt a sötétben?- kérdezte de én síri kezdtem.- Mi a baj?- kérdezte szomorúan majd megölelt.
-Sajnálom.- mondtam majd elkezdtem inni a vérét.
-Elena hagyd abba ez fáj.Elena.- hiába próbáltam de nem ment.Akárhogy próbáltam magam ellökni tőle nem ment.Egyszer csak Damon összeomlott és ott feküdt holtan.Bevittem a házba letettem az ágyra majd egy utolsó csókot leheltem az ajkára és elmentem.Vissza Mystic Falls-ba.Itt akaratom ellenére is a Salvatore birtokra keveredtem.Valamiféle vadászösztön vezetett.Bementem és Guiseppe ott olvasta az újságot.
-Hát itt vagy te pokolfajzat.- mondta majd közelebb léptem hozzá éreztem ahogy szemem alatt az erek kirajzolódnak és hogy a fogam és nagy agyarakká változik majd őt is megöltem.Gyorsan elszaladtam és írtam egy levelet anyáméknak eltűnésemről.Ott hagytam a papírt az éjjeliszekrényükön és elmentem.


Jelen:


Már több mint 146 éve hogy ez történt.Még mindig néha siratom Damon-t és sokat gondolok rá.146 éve hogy egy férfira sem néztem rá.Úgy érzem mást nem tudok szeretni Damon-ön kívül.Nem vagyok egyedül hisz Melissa vele tart.Gondolom furcsa hogy Melissa-val de sok minden kiderült azóta.Például hogy a Munroe egy áll név számára és ő is Gilbert méghozzá a szüleim házasságon kívüli gyereke.Szóval a nővérem.Azt még mindig nem tudom miért változtatott át de van egy olyan érzésem hogy egyedül érezte magát.146 év után ma újra visszatérünk oda ahol minden kezdődött.Mystic Falls-ba.Egy kicsit izgulok de ez természetes.Melissa arcán is látszik az idegesség de nála az ilyet nem jó felhozni.Már épp az "Üdvözlünk Mystic Falls-ban" táblánál jártunk mikor Melissa rám nézett.
-Biztos ezt akarod?- kérdezte.
-Biztos.- mondtam majd beindította a kocsit és elindultunk a régi Gilbert-házhoz.